November
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

A martfűi cipőgyár-alapítás körülményei

Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik legismertebb könnyűipari üzeme minden bizonnyal az egykori martfűi Tisza Cipőgyár. A Tisza cipő márkanév az 1970-es években vált országosan és nemzetközileg is elismert fogalommá, de a „retro" divattrendeknek köszönhetően a fiatalok körében ma is népszerű termékeknek számítanak a cég logójával ellátott, ismét gyártott sportcipők, táskák, ruhák és kiegészítők.

Azt viszont ma már kevesebben tudják, hogy az 1970-es évek derekán több mint hatezer munkást foglalkoztató, évente 11 millió lábbelit előállító, s a szocializmus évtizedeiben az Adidas-nak is szállító martfűi cipőgyárat eredetileg a két világháború között a cseh cipőipari óriáscég tulajdonosa, Thomas Bata alapította.

A Bata-cég a 20. századi közép-európai cipőgyártás egyik legjelentősebb vállalkozásának számított. A vállalat tulajdonosa az 1930-as években döntött úgy, hogy cipőgyárat kíván építeni valahol Magyarországon is. Egy utazása során véletlenül talált rá a vízi, közúti és vasúti csomópontnak számító alföldi kistelepülésre, Martfűre, ahol a kiváló természeti és kereskedelmi adottságokat, valamint a gazdasági válság után a fejlődő magyar könnyűipar számára is javuló piaci lehetőségeket vélte kiaknázhatónak. A csehországi vállalkozó magyarországi megtelepedését a Horthy-korszak revíziós politikája sajátos módon támogatta: Bata először a Trianoni békeszerződés során Csehszlovákiához csatolt Érsekújváron hozta létre új cégét.
Klukon Tibor, a cipőgyár egykori alkalmazottja így emlékezett erre az időszakra 1939-es zsebnoteszébe írt feljegyzéseiben:

„Midőn a magyar hadsereg dicsőséges bevonulása után Felvidékről el kellett távozni a cseheknek, sok iparmű magyar kéz alá került. Ezeknek a műveknek sok esetben kellett változtatni a nevükön. Így az érsekújvári „Bata" „Cikta" névre lett átnevezve. Amennyiben sok cseh munkásnak el kellett távozni, igen sok munkát emberhiány végett nem lehetett végezni. Kevés szakemberrel nagynehezen lassú mozgásba hozták a gyárat. Cseheknek el kellett menni haza és Magyarországon nem lehetett találni a munkához szakembereket. A cégnek minden igyekezete arra irányul, hogy minél több magyar munkásnak biztosítja a szebb jövőt. Hogy a gyár minél jobb és modernebb eszközökkel legyen vezetve, ki lett küldve néhány ember, különféle szakmát betanulni Zlinbe. Ezen emberek között voltam én is."

A Felvidék visszacsatolásával immár magyarországi vállalkozását telepítette át az ekkor közigazgatásilag Tiszaföldvár községhez és a Tiszai alsójáráshoz tartozó Martfűpusztára. A cipőgyár területe 1939-ben került a tulajdonába, a közel 600 katasztrális holdas birtokot 325 ezer pengőért vásárolta meg Szobotka Pál birtokostól. A Cikta Rt. 1942-ben megkezdte a termelést Martfűn, házicipők gyártásával.

A Bata vállalat divatos termékei a második világháború előtt Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendtek. A martfűi gyár megépítése pedig a hazai cipőpiac Bata általi meghódítását is jelentette. Az itt bemutatott dokumentumok az egykori Cikta cipőgyár alkalmazásában álló Klukon Tibor hagyatékából kerültek elő. A képeken látható lábbelik a Bata 1938-as cipőkatalógusából származnak, s a női divat időtlen világába kalauzolják el a látogatókat.

Dr. Fülöp Tamás levéltár-igazgató
Szabóné Maslowski Madlen levéltári kezelő

 
 
 
 
 Férfi és női modellek a „Bata" cég 1938. I. féléves lábbeli katalógusából
  
 
 
  Felsőbőrszabászat Kellékszabásznő 


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo