Június hónap dokumentuma
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

Hadifogolysors az I. világháborúban-Faccini Ferenc


Francesco Facciniből Faccini Ferenc

Hadifogolysors az első világháborúban

 

 

A Központi Hatalmak hadifogságába jutott 3,9 millió főből mintegy 1,3 millió került az Osztrák-Magyar Monarchia területére, ebből a Magyarország fennhatósága alatt kb. 500 ezer hadifoglyot őriztek. A legtöbb hadifogoly Oroszország területéről származott, kb. 850 ezer fő. Az OMM területén még a következő illetőségű hadifoglyokat őrizték: 370 ezer olasz, 88 ezer szerb, 5000 montenegrói, 3000 román, 500 francia, 300 angol, 3 amerikai”. (Magyarország az első világháborúban. Főszerk. Szijj Jolán. Budapest, 2000. 232-233.p.)

 

A magyar katonák hadifogságáról már írtunk korábban Nagy László karcagi kántor-tanító életének feldolgozása kapcsán (http://www.szolarchiv.hu/kateg-168-1-nagy_laszlo_i_vh.html), az antant katonák magyarországi sorsáról pedig Maroni Nazzareno olasz hadifogoly utáni nyomozás révén számoltunk be (http://hosokvoltak.blog.hu/2011/11/30/leveltari_estek_egy_fantasztikus_este).

Jelen rövid írásunkban is egy olasz hadifogolyról szólunk, aki – számos hadifogoly-társával egyetemben – nem tért haza, hanem Magyarországon, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye valamelyik településén maradt. (A fellelt irat adatbázisba foglalása jelenleg is tart.)

A hadifoglyok körülményeit két nemzetközi békeértekezlet (Hága: 1899 és 1907) szabályozta, amelyeknek becikkelyezésére 1913-ban került sor (1913. évi XLIII. törvénycikk: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7239)

Ez kimondta, hogy „a hadifoglyokkal emberiesen kell bánni”, hogy „az Állam a hadifoglyokat a tisztek kivételével rendfokozatukhoz és képességeihez mérten, mint munkásokat alkalmazhatja”, hogy „a hadifoglyokat az élelem, szállás és ruházat tekintetében ugyanoly ellátásban kell részesíteni, mint amilyenben annak a Kormánynak csapatai részesülnek, amelyeknek fogságába estek”.

Nyilvánvaló, hogy a hatalmas létszámú hadifogoly-tömegek mindezen előírások végrehajtását megnehezítették.

A mozgósítás, bevonulás, majd a háború elhúzódása a mezőgazdasággal foglalkozó férfilakosságot is érintette. Az első háborús aratástól kezdve gondot jelentett ennek a helyzetnek a kezelése; az aratási szabadságok, a bevonulás „csúsztatása” mellett jó megoldást jelentett a nagyszámban rendelkezésre álló hadifoglyok alkalmazása. 1915 júniusában az alispán intézkedése folytán - hivatkozva az aratási munkák lassúságára - 4.000 ember - pótszemlén alkalmassá minősített népfelkelőkről volt szó - később vonulhatott be. Az eredmény: „az aratás és részben a cséplésre való itthon maradása nagy közgazdasági érdekeket ment meg”.(MNL JNSZML IV.411. I.59/1916.)

1916 elején - egy új rendelet alapján - törvényhatósági gazdasági munkabizottság alakult, (MNL JNSZML IV.411. I.47/1917.) melynek feladata a hadifoglyokból álló munkaerő kellő kihasználása, a hadifogoly munkások alkalmazásával kapcsolatos ügyek intézése. Ilyen ügy volt például Geiger Jenő Szolnok-szandai nagybérlő kérelme két megszökött - majd Rákóczifalván elfogott - orosz hadifogoly visszaadása iránt; Geiger továbbá ruhát és egy hordó heringet is igényelt a foglyoknak. (MNL JNSZML IV.407. 1470/1919.)

A földművelésügyi miniszter a vármegye fogolylétszámát 9.000 főben adta meg - ezt a létszámot azonban soha nem sikerült elérni.

Az aratáson, a tavaszi árvíz elleni védekezésen kívül számos helyen tudták alkalmazni a hadifoglyokat. Sugár Adolf, aki Szolnokon gőzfűrészt, hengermalmot és cementárugyárat üzemeltetett, szakképzett hadifoglyokat igényelt, hivatkozva a harctérre vonult munkásaikra, akik helyett eddig feleségeiket foglalkoztatták. 1916 őszén molnárokra, fűtőkre, kovácsra, gépészre volt „nélkülözhetetlen” szüksége. (MNL JNSZML IV.407. 68/2/1921.)

 

Francesco Faccini (1889-1972)

 


 

1889. december 26-án született Varsiban, ebben a ma kb. 1200 fő által lakott, Parma városától 50 km-re található településen.

 

 

Apja: Giovanni (-1897), anyja Angela Casali (-1894).

Az első világháborúban hadifogságba került, 1918-tól Karcagon élt.

1923-as igazolása szerint: „cseléd foglalkozású, nőtlen, karczagi Füredi út 491 h.sz. alatti lakos, kifogástalan erkölcsi magaviseletű”.

1925-ben megkapta a magyar állampolgárságot, majd a következő évben útlevelet kért az Egyesült Államokba (illetve, „ha pedig ez lehetséges nem volna, akkor Kanadába”) kivándorlás céljából. Szándékát azzal indokolta, hogy „mezőgazdasági munkás vagyok, testvérem Bostonban lakik s olyan anyagi helyzetben van, hogy eltartásomról gondoskodni képes”.

A kivándorlás azonban nem valósult meg – az egyik irat alapján formai okok miatt: hiányzott ugyanis a születési bizonyítványa.

Több kérelmet nem adott be; ebben szerepet játszott, hogy 1928. április 18-án házasságot kötött Karcagon S. Tóth Máriával (1895-1965). Az anyakönyven ekkor kőművesként tüntették fel. Rozália nevű lányuk 1939-ben született.

Faccini Ferenc 1972. január 26-án hunyt el Karcagon. A Déli temetőben nyugszik.

 

Források: MNL JNSZML IV.407. 10.243/1925. és 18.154/1926.;

 
 

 

 


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo