Tisztségviselők feladatkörei
kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás


Központi tisztségviselők 

Főispán:

A vármegyék élén állt, főispáni méltóságot a király adományozta tetszés szerinti időre. Gondoskodott az uralkodó rendeleteinek végrehajtásáról, kezelte a megyéből befolyó királyi jövedelmeket. A nemesi vármegye kialakulásával szerepét egyre jobban átvette az alispán. A főispán volt a legfontosabb testületi szervek elnöke. Javaslatokat tehetett a megyei előléptetéseknél, fegyelmi eljárást rendelhetett el. Közvetlenül rendelkezhetett a törvényhatósági közegekkel. Tisztsége 1950-ben szűnt meg.

Alispán:

Az 1870: 42. tc. alapján a polgári vármegye első tisztviselője. Vezette a megyei közigazgatást, főnöke a tisztviselői karnak, intézkedett minden olyan ügyben, amely nem volt a testületi- vagy más szervek hatáskörébe utalva. Helyettese a főjegyző. A tisztség 1950-ben szűnt meg.

Főjegyző:

A vármegye alispán után következő központi tisztviselője. Szükség esetén az alispánt helyettesíti. Feladata a közgyűlés, a bizottságok jegyzőkönyveinek vezetése, rendeletek, jelentések, levelek fogalmazása. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés választja. Segédei az aljegyzők. Elméleti képzettség szükséges a kinevezéshez: ügyvédi oklevél, vagy államtudományi ill. jogtudományi végzettség.

Aljegyző:

Az 1910-es évek végén megszűnt az aljegyzők külön osztályba sorolása.
Az 1901. dec. 16-i tisztújításon még első, másod-, harmad-, negyed- és ötödaljegyzőként választották meg őket. Az 1904. évi X. tc. rendelkezései után I., II. és III. osztályú aljegyzővé minősítették őket. Az1912. LVII. tc. 2. §-a szerintaz I. osztályú aljegyzői állásokat minden vármegyében másodfőjegyzői állásokká szervezték át.

Tiszti főügyész:

Az 1886: XXI. tc. szerint a törvényhatóság központi tisztviselője.
A törvényhatóság jogtanácsosa, azért minden olyan ügyben, amelyben a jogi szempont a döntő, határozathozatal előtt véleményét meg kell hallgatni; - a törvény őre, s mint ilyen a törvényhatóság határozatai ellen a főispán útján fellebbvitellel élhet; - képviseli a törvényhatóságot magánügyeiben; - eljár fegyelmi ügyekben, adók és tartozások behajtásánál. Tiszti főügyésznek csak ügyvéd választható.

Árvaszéki elnök:
Az árvaszék a régi magyar közigazgatásban első fokon eljáró gyámhatóság volt, melyet a vármegyékben, városokban és egyes nagyobb községekben szerveztek meg, feladata a kiskorúak és a gyámság alatt állók ügyeinek képviselete volt. A tanácsok megalakulásával feladatkörét a szociális osztályok vették át. Az árvaszék élén az elnök állt, akit a polgármester nevezett ki a tanácselnökök közül.

Tiszti főorvos:

A törvényhatóságok szolgálatában áll, konkrétan az alispánnak, mint első fokú hatóságnak. Tartozik tisztiorvosi vizsgát tenni, a törvényhatóság egészségügyi bizottsága meghallgatásával a főispán nevezi ki, állása állandó. Köteles a törvényhatóság székhelyén lakni. Felügyeleti hatáskör illeti meg a törvényhatóság egész területén. Felügyel a hatósága területén levő összes egészségügyi és orvosi személyzetre.

Főállatorvos:

Az állatorvosi közszolgálatot az 1900. évi XVII. tc. államosította. Amásodfokú hatóságoknál látta el a szakszolgálatot. Feladatai közé tartozott a törvényhatóság területén felmerült ragadós állatbetegségek nyilvántartása, beteg vagy elhullott állatok esetén elvégezte a szükséges felülvizsgálatokat, felügyelte a járási és városi állatorvosok tevékenységét, illetve havonta jelentéseket kellett adnia a közigazgatási bizottságnak.

Levéltárnok (archivarius):

A vármegye központi tisztviselője; felügyel a megyei levéltárra, egyebekben hatáskörét belügyminiszteri jóváhagyás mellett, a vármegye állapítja meg. Kiadja a hiteles másolatokat, őrzi az anyakönyvi másodpéldányokat, folyamatosan ellátja a levéltárrendezést. Az iratkezelés rendjét a polgármester a főjegyzővel és a levéltárnokkal együtt határozza meg.

 

Külső tisztségviselők

Főszolgabíró:

A főszolgabírónak, mint a vármegye külső tisztviselőjének hatáskörét több törvénycikk szabályozta (1870: 42. tc., 1886: 21. tc., 1929: 30. tc.). A törvénycikkek szerint a főszolgabíró a járás első tisztviselője volt. Az 1886. évi 21. tc. 71. §.: „Felügyel a hatósága alá tartozó községekre, és gyakorolja azokat a jogokat és teljesíti azokat a kötelességeket, melyeket a törvény és a szabályrendeletek reá ruháznak.”. Az utasításokat közvetlenül az alispántól kapta, és közvetlen érintkezésben volt vele. A községek is a főszolgabíró közvetítésével tartották a kapcsolatot a megye első tisztviselőjével.

Szolgabíró:

A szolgabiró a járás (szakasz) első tisztviselője. (1870: 42. tc.) Felügyel a hatósága alatt álló községekre, és gyakorolja azon jogokat és kötelességeket, melyeket a törvények előírnak. Utasitásait az alispántól veszi, s közvetlenül azzal érintkezik. A szolgabírók rendszerint tiszteletbeli (tb) főszolgabírók voltak.

Polgármester:

A törvényhatósági joggal felruházott városok első tisztviselője a polgármester, aki rendes elnöke a városi tanácsnak.  Átveszi a városhoz intézett kormányrendeleteket, leveleket, végrehajtja a kormány rendeleteit. Aláírja a város nevében kiállított okmányokat, őre a város pecsétjének. A közgyűlésnek részletes jelentést tesz intézkedéseiről. Az 1929: 30. tc. megszüntette a városi tanácsokat, ügykörüket a polgármesteri hivatal vette át. A törvényhatósági jogú városokban a polgármester funkciója a vármegyei alispánéval lett azonos. Az 1950. évi tanácstörvény megszüntette e tisztséget.


Oldaltérkép     |     Kapcsolat
wombat logo